Termékeink

Válogatott, rendszerezett alumínium hulladék

termekek/aluminium.jpgAlumínium

Ásványokban található meg a Földön, elemi állapotban nem. Több ásványa ismert, mint például zafír, rubin vagy a korund, amelyek alumínium-oxid módosulatok. Elsősorban bauxitból állítják elő, ezért ez a legfontosabb ásványa, amelyet bányásznak.

Számos iparágban használják, több millió különböző terméket készítenek belőle, nagyon fontos a világgazdaságban. Alumíniumból készült létfontosságú szerkezeti elemeket használnak a repülőgépiparban, a szállításban és az építkezéseknél, ahol a könnyű súly, a tartósság és az erő fontos szempont.

Főbb felhasználási területek:
  • ötvözetek formájában repülők, autók gyártására
  • csomagolóanyagként (alufólia, üdítős dobozok)
  • por alakban
              • redukálószerként fémek előállítására
              • fedőfestékként megfelelő kötőanyaghoz keverve (metál festékek)
  • elektromos huzalok gyártása
  • szerkezeti elemek gyártása (állványok stb…)
  • fémek előállítása (aluminotermia)
  • vegyiparban az ellenállóság kihasználása (pl.: tömény salétromsav tárolása)
  • timsó
  • Útjelző táblák
Vörösréz hulladék

termekek/aluminium.jpgA réz (vörösréz):

Fizikai jellemzők:

A kémiailag tiszta réz (kohóréz, katódréz) színe vörös. A villamos vezetőképessége jó (az ezüst után a második legjobb vezetőanyag), de az ötvözők és szennyezők hatására jelentős mértékben csökken. Hő tágulása kétszerese az acél hő tágulásának. Lapon középpontos kockarácsú, nem mágnesezhető fém.

Mechanikai tulajdonságok:
  • A réz közepesen kemény (~60HB) fém
  • Szakítószilárdsága Rm = 150-200 MPa, melynek értéke hidegalakítással növelhető 400-500 MPa értékre A hidegalakítás hatására a szemcseszerkezet torzul és fokozatosan egyre jobban ellenáll a külső alakító erőnek, az anyag keménysége, szakítószilárdsága nő. Az alakítási keményedést a kristályszerkezetben lejátszódó folyamatok okozzák. Egy keményedési határ elérése után a további képlékeny alakításnál elkerülhetetlen a repedések kialakulása és az anyag törése, ezért hőkezelést kell alkalmazni (pl. újrakristályosító hőkezelés, lágyítás)
  • Nyúlása: A = 40-50%, mely a keménység növekedésével csökken
  • A réz szilárdsági jellemzőinek javítása ötvözéssel is elérhető
Technológiai tulajdonságai:
  • Képlékenyen alakítható
  • Nehezen önthető (nagy gázoldó képesség, sűrűn folyó)
  • Forgácsolásra inkább ötvözeteit alkalmazzák
  • Jól hegeszthető, de figyelembe kell venni jó hővezető és hidrogénoldó képességét
  • A rézötvözetek hővezető képessége a színrézénél jóval kisebb. Mivel az ötvözők jelentős része oxigénelvonó hatású, a rézötvözetek könnyebben hegeszthetők, nehezíti azonban a hegeszthetőséget, hogy néhány ötvözőelem (pl. Zn) kisebb hőmérsékleten párolog
Sárgaréz hulladék

termekek/aluminium.jpgSárgaréz

A réz és cink ötvözete. 1-7% cink csak halványvörössé, 7-14% cink vöröses-sárgává, 14-17% cink pedig tiszta sárgává változtatja a vörösréz színét. Egészen 30%-ig az ötvözet sárga színű marad. 30%-on túl kezd vörösödni, úgy hogy az 50% cinket és rezet tartalmazó ötvözet aranysárga színű. 50%-on túl az ötvözet kezd fehéredni és mindinkább a cink színét ölti fel. Hidegen legnyújthatóbb a sárgaréz, ha 15-20% cinket tartalmaz. Ez az ötvözet melegen nem munkálható meg. Ha a cink 35-40%-nyi mennyiségben van jelen, az ötvözet melegen és hidegen egyaránt nyújtható, még több cinkkel a nyújthatóság rohamosan csökken, de 70-90% cinktartalom esetén a fém újra nyújtható lesz, mégpedig csak izzó állapotban. Legszilárdabb a sárgaréz, ha benne 28,5% cink van.

Az iparban igen sokféle sárgarézötvözetet használnak. A rézfúvós hangszereket olyan sárgarézlemezből gyártják, melyben 19-21% cink és 81-79% réz van; igen jó az a rézlemez is, mely 22-30% cinket tartalmaz. A közönséges játékárukhoz olyan sárgarézlemezt használnak, melynek cinktartalma 30-40%-ra rúg. Ilyen ötvözetekből gyártják a sárgarézhuzalt is. Az öntött sárgaréz rendesen 35-45% cinket tartalmaz; minél több benne a cink, annál jobban zsugorodik, és annál porózusabb az öntvény.

Az öntvény szilárdabb lesz, ha az ötvözethez ónt adnak. Ón- és ólomtartalmú sárgarézből szobrokat is öntenek. Tombaknak nevezik a sárgaréznek azt a fajtáját, melynek cinktartalma a 18%-ot nem haladja meg. Nevezik vörösötvözetnek is. A különleges sárgaréz-fajtákhoz tartozik még a mannheimi arany vagy szimilor, a chrysosalk, a pinchbeak, az oreid, a talmi arany, a Tissier-féle fém és a Tournay-féle fém. A talmi arany aranytartalmú sárgaréz, melynek legfinomabb fajtáját 89,88% rézből, 9,32% aranyból készítik. A Tissier-fémben 97% réz, 2% cink és 1% arzén van, a Tournay-fém pedig 82,54% rezet és 17,46% cinket tartalmaz. Ezeket a speciális sárgarézfajtákat rendszerint díszműáruk készítésére használják. A fehér színű sárgarézhez tartozik a birmingham-platina (46,5% réz, 53,5% cink), a Bath-fém (55% réz és 45% cink) és a Sorel-féle ötvözet 1-10 réz, 98-80 rész cink és 1-10 rész vas). Ezekből rendesen gombokat, botfogantyúkat és teáskannákat gyártanak.

Hagyományosan a sárgarezet rendszerint tégelyekben ömlesztik meg. Az előmelegített tégelybe a rezet és cinket váltakozó rétegben rakják be és néha hulladék sárgarezet is kevernek a két fém közé. Végül a betétet a cinkpárolgás megakadályozására szénporral befedik és a tégelyt a kemencébe állítják. Az olvasztáskor a cink egy része (5-8%) a legnagyobb elővigyázat mellett is elég, úgy hogy erre számítani kell, ha határozott összetételű ötvözet készítése a cél.

A sárgaréz szilárdsága az alkotórészek arányától függően jelentősen változó. Jól önthető, polírozható. A légköri hatásoknak ellenálló. Nedves, szén-dioxidos levegőn élénkzöld színű bázisos réz-karbonát-réteg keletkezik. Korróziós ellenállása lényegesen kisebb a vörösréznél.

Az 5�15 % Zn tartalmú sárgaréz a tombak, amelyet aranyutánzatok gyártására használnak. A 15-25% Zn tartalmú sárgaréz huzalok, lemezek gyártására alkalmas. A 25�35% Zn tartalmúak szívósak, nagy igénybevételű gépalkatrészek készíthetők belőlük. Régebben ágyúcsöveket is készítettek belőlük, ezért ágyúfémnek is nevezik.

Hidegen legnyújthatóbb a sárgaréz, ha 15-20% cinket tartalmaz. Ez az ötvözet melegen nem munkálható meg. Ha a cink 35-40%-nyi mennyiségben van jelen, az ötvözet melegen és hidegen egyaránt nyújtható, még több cinkkel a nyújthatóság rohamosan csökken, de 70-90% cinktartalom esetén a fém újra nyújtható lesz, mégpedig csak izzó állapotban. Legszilárdabb a sárgaréz, ha benne 28,5% cink van.

Sárgaréz öntvények

Az öntött sárgaréz rendesen 35-45% cinket tartalmaz; minél több benne a cink, annál jobban zsugorodik, és annál porózusabb az öntvény. Az öntvény szilárdabb lesz, ha az ötvözethez ónt adnak. Ón- és ólomtartalmú sárgarézből szobrokat is öntenek. Tombaknak nevezik a sárgaréznek azt a fajtáját, melynek cinktartalma a 18%-ot nem haladja meg. Nevezik vörös ötvözetnek is. A különleges sárgaréz-fajtákhoz tartozik még a mannheimi arany vagy szimilor, a chrysosalk, a pinchbeak, az oreid, a talmi arany, a Tissier-féle fém és a Tournay-féle fém. A talmi arany aranytartalmú sárgaréz, melynek legfinomabb fajtáját 89,88% rézből, 9,32% aranyból készítik. A Tissier-fémben 97% réz, 2% cink és 1% arzén van, a Tournay-fém pedig 82,54% rezet és 17,46% cinket tartalmaz. Ezeket a speciális sárgarézfajtákat rendszerint díszműáruk készítésére használják. A fehér színű sárgarézhez tartozik a birmingham-platina (46,5% réz, 53,5% cink), a Bath-fém (55% réz és 45% cink) és a Sorel-féle ötvözet 1-10 réz, 98-80 rész cink és 1-10 rész vas). Ezekből rendesen gombokat, botfogantyúkat és teáskannákat gyártanak.
Saválló hulladék

termekek/aluminium.jpgRozsdamentes és hőálló acélok anyagismerete

Az erősen ötvözött acélok a 20. század termékei, melyek minőségi fejlődésére és széleskörű elterjedésére az ipari fejlődés nagy hatással bírt. Az acél rozsdaállóságával már az 1800-as évek végén foglalkoztak, azonban az áttörést a német Krupp vállalat mérnökeinek szabadalma hozta meg 1912-ben, amikor feltalálták az ausztenites acélt. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokban egy mérnök szabadalmaztatni szerette volna a martenzites acélt, ami végül 1919-ben sikerült.

Ötvözött acélnak nevezzük mindazokat az acélokat, amelyek Fe-on és C-on kívül ötvözőelemeket is (pl. Si, Mn, Ni) tartalmaznak. Az ötvözés célja az acél tulajdonságainak megváltoztatása, a szilárdság, a hőszilárdság, a hőállóság, az éltartósság, a korrózióállóság, a kopásállóság, vegyi ellenállóképesség, stb., azaz a felhasználás céljából releváns fizikai, kémiai, villamos, mágneses, stb. tulajdonságok javítása.   
Bronz hulladék

termekek/aluminium.jpgA bronz a réz különféle ötvözeteinek általános elnevezése. Legelterjedtebb, a köznapi nyelvben egyszerűen bronznak nevezett változata az ónbronz, ahol az ötvöző anyag az ón.

Az ónbronz adatait az MSZ 710-77 foglalja össze, CuSn2, CuSn4, CuSn6 és CuSn8 jelöléssel, ahol a szám a közepes óntartalmat jelzi. Ezen ötvözetek szakítószilárdsága lágy állapotban 280...400 MPa, kemény állapotban 400. 800 MPa. A CuSn2 áramvezető alkatrészek, csúszócsapágyak, a CuSn4 vegyipari berendezések, manométer rugók, a CuSn6 és CuSn8 rugók, membránok anyaga.

A további bronzfajtákat a szabvány különleges rézötvözetek név alatt tárgyalja (MSZ 705-78). A Cu99,95bAg, CuAgO,1 és CuAgO,5 igen jó villamos és hővezető képességgel tűnik ki. Elsősorban melegedés hatásának kitett villamos vezetékek és alkatrészek anyaga. A CuAg5,5 a fentieken kívül nagy hőállósággal rendelkezik, nemesíthető ötvözet.

A bronz szinte minden tulajdonságában előnyösebb a színvasnál. Ellenállóbb a korrózióval szemben és alacsonyabb hőfokon formálható.

Gépiparban csapágycsészék, fogaskerekek, csigakerekek és csőszerelvények készülnek belőle, ekkor csekély ónt, 4-5% mangánt és általában kis mértékben bvasat tartalmaznak.

Szabványos magyar ipari bronzféleségek

Az öntészeti bronzok jól önthető, szilárd, kopásálló, jól csúszó szerkezeti anyagok. Az alakítható bronzok szilárd, a fárasztó igénybevételnek ellenálló ötvözetek. A bronz tengervízálló és ellenáll a szerves savaknak is. A bronzok családjába tartoznak a vörösötvözetnek nevezett fémek is (nevüket a színükről kapták).
Horgany hulladék

termekek/aluminium.jpgCink

Egyike a legnagyobb mennyiségben használt fémeknek. Tetőfedésnél, esőcsatornák, párkányok, vödrök, stb. készítésekor használtak egykor cinket, ma még olykor cinkbevonatú acélt (horganyzott vasat) alkalmaznak ilyen célokra. Galvánelemek gyártásához nagy tisztaságú cink szükséges. Öntésre is használatos, főleg ötvözetei alakjában. Rézzel alkotott ötvözete a sárgaréz. 4% Al és 0,5–1% réz tartalmú ötvözetét fröccsöntésre használják. Egy 78% cink és 22% alumínium tartalmú ötvözet csaknem olyan erős mint az acél, és olyan jól önthető, mint egy műanyag. Régóta használatos a horganyzott vas bádog, amit vaslemezek olvadt cinkbe mártásával készítenek, de galvanizálással is előállítható. Nagyon jól védi a rozsdásodástól a vas felületét, mert maga megy oldatba a vas helyett. A horganyzott bádog helyett épületbádogozásra ma már inkább alumíniumlemezt használnak. Drótkerítések készítésére azonban még napjainkban is főleg horganyzott drót használatos. A cink-oxidot (ZnO) festőanyagként, töltőanyagként, kozmetikumokban gyenge fertőzésgátló szerként gyógyszeralapanyagként, valamint festékekben és műanyagokban használják. A cink-szulfidot (ZnS) lumineszkáló (kép)ernyőkön alkalmazzák. Emlősökre káros, ezért cinkkel bevont edényben nem szabad élelmiszert tartani. Igen kevés cink azonban szükséges nyomelem. A cink-oxid megengedett koncentrációja 5 mg/m³. (A fémcinket főleg korrózióvédő bevonatként alkalmazzák a fémeken)

Előfordulása a talajban

A cink átlagos koncentrációja a litoszférában 80 mg/kg. A világ szennyezetlen talajainak cinktartalma 10–300 mg/kg, átlagos koncentrációja 50 mg/kg. A talajokban a cink általában Zn2+ ion formájában fordul elő, de más ionos és szerves vegyületei is ismertek, a talaj adszorpciós komplexuma erősen megköti, koncentrációja a talajoldatban csekély, a H+-ion koncentráció növekedésével oldhatósága növekszik, komplexképzési hajlama is a rézéhez hasonló. A cink a biotit, az augit és a különböző csillámok kristályrácsában is előfordul. Az adszorpciós komplexumhoz Zn2+, ZnOH+, illetve ZnCl+ formájában kötődhet. Az így adszorbeált Zn2+-ionok csak részben cserélhetők ki. Különböző cinksók is előfordulhatnak a talajban, ezek oldhatósága változó. A cink a talajokban leginkább az alumínium- és vas-oxidokhoz, illetve az agyagásványokhoz kötött, a növények elsősorban a víz oldható és könnyen kicserélhető formáit tudják felvenni. Sok foszfátot tartalmazó talajokban nehezen oldható cink-foszfátok képződnek. A cink mozgékonysága a talajban csekély, a mozgékonyság a savanyúság fokozódásával növekszik. A talajba került cink az egyik legkönnyebben felvehető nehézfém (és egyben esszenciális mikroelem) a növények számára. Mivel a cink könnyen bekerülhet a táplálékláncba, a legveszélyesebb hatású nehézfémek közé sorolható.
Ólom hulladék

termekek/aluminium.jpgÓlom

Előfordulása, előállítása, vegyületei

Az ólom messze a leggyakoribb nehézelem (13 ppm), a gyakorisági sorban a tallium (8,1 ppm) és az urán (2,3 ppm) követi. Gyakorisága azzal magyarázható, hogy négy természetes izotópja közül három a természetes radioaktív bomlási sorok stabilis végtermékei. Csak a 204Pb nem radioaktív eredetű. Legfontosabb érce a galenit (PbS). További ércei még az anglesit (PbSO4), cerusszit (PbCO3), piromorfit (Pb5(PO4)3Cl) és a mimetezit (Pb5(AsO4)3Cl). További 25 ásványa ismeretes, de ezek gazdasági szempontból nem jelentősek. Az ólomásványokban az ólom oxidációs száma mindig +2. Ércei sokfelé előfordulnak, több mint 50 országban folytatnak kitermelést.

Az ólmot a természetben megtalálható leggyakoribb ásványából, a galenitből gyártják. Először levegőn pörkölik, így ólom(II)-oxiddá alakul, melyet később szenes, vagy szén-monoxidos redukcióval fém ólommá redukálnak. A másik előállítási mód szerint az ólom(II)-oxidot galenittel összekeverve pörkölik, így a kéntartalma kén-dioxiddá ég el és fém ólmot kapnak. Bővebben lásd: Színesfém-kohászat

Az ólom-azidot robbanóanyagként használják.

Felhasználása

Előnyös tulajdonságai miatt lőszerek gyártásánál használják, illetve az autók akkumulátoraiban is széleskörűen előfordul. Radioaktív sugárzástól védő mellényeket, ruhákat szintén ólomból gyártanak, régebben ólomból készítettek vízvezetékcsövet, ónnal keverve óntárgyakat és forrasztóónt (lágyforrasz) (75%-a ón, 25%-a ólom) készítenek belőle. Felhasználják még építkezéseknél, az ólom(II)-oxid egyes kerámiamázak alapanyaga. A vegyiparban berendezéseket gyártanak belőle, valamint jelentős felhasználási területe az ólomkamrás kénsavgyártás is. A fém annyira puha, hogy szobahőmérsékleten papírra lehet írni vele, ezért a középkorban ólomból készítették az ún. irónt. Az ólom-tetraetil régebben a benzin fontos adalékanyaga volt, kopogásgátlónak használták. A festékipar a míniumot, mint rozsdagátló festéket használta. A nyomdaiparban sokáig betűfémként használták ónnal és antimonnal ötvözve, melyet a fémipar keményólomnak hív.
Spiáter hulladék

termekek/aluminium.jpgA spiáter (más néven zamak), cink-alumínium ötvözet, kismértékű rézadagolással, amit a szilárdság javítása érdekében adnak hozzá. A „rézcseppek” elkülönülnek az alumíniumtól, mint a betontól a vas. Alacsony olvadáspontú, nem mágnesezhető, szürkés színű ötvözet. Sűrűsége kb. a vaséval egyezik meg, de könnyebben deformálódik, kopik. Főként gázfegyverekben használatos, amelyek ebből kifolyólag rövid élettartamúak (200-300 lövés).

Felhasználása

Mivel szilárdsága alacsony, erős igénybevételű használati tárgyak készítésére alkalmatlan. Dísztárgyak, és kis mechanikai igénybevételnek kitett eszközök készülnek belőle: kulcsok, levélnehezékek, de mivel nagyon jól önthető, bonyolult formákat lehet kialakítani, öngyújtó, karburátor, gáz- riasztófegyver stb.
Vas hulladék

termekek/aluminium.jpgVas

Előfordulása

A nehézelemek közül a természetben a vas a legelterjedtebb. A csillagok energiatermelési folyamatai során ugyanis, mind a könnyű atomok egyesülésekor, mind pedig a nehéz atomok szétbomlásakor, a vas végtermékként, „hulladékként” jelenik meg. Ezért a vas gyakori mind a meteoritokban, mind pedig a Föld-típusú bolygók magjában.

A vas a talajban különböző ásványok kristályrácsában, így a csillámokban, augitban, olivinben és biotitban található. Az adszorpciós komplexuson is megkötődhet Fe2+-, Fe3+-, vagy Fe(OH)2+-, Fe(OH)2+-ion formában. A talaj oldható Fe-tartalma általában kicsi, a pH csökkenésével növekszik, és csak erősen savanyú talajokban, pl. podzolokban jelentős mennyiségű. A Fe mozgékonysága a savanyú talajokban jó. Ennek következtében a feltalaj oldható Fe-tartalma a mélyebb rétegekbe mosódik, ott kicsapódik. A kelátok a vasat megvédik a kicsapástól, a vaskelátok oldatban maradnak. A Fe mozgékonyságát a talajban nagymértékben befolyásolják az oxidációs, redukciós viszonyok. A Fe3+-ionok csak pH = 3 alatt stabilak, e fölött kicsapódnak, míg a Fe2+-ionok csak a semleges pont közelében csapódnak ki vas-hidroxid formájában. Az oxidáció a redox potenciál növekedésével fokozódik, és ennek következtében a Fe kicsapódása is nagyobb mérvű. A redox potenciál függ a pH-értéktől, növekvő pH-értékkel csökken, ezért a Fe oldhatósága annál kisebb, minél nagyobb a talaj pH-értéke. Mésztartalmú talajokon a növények Fe-ellátása ennek következtében veszélyeztetett. A Fe2+ ↔ Fe3+ átalakulás természetesen a talaj szellőzöttségétől is függ. A pangó víz elősegíti a redukciót. A kétértékű vas aránya a mélyebb talajrétegekben egyre nagyobb.

Az acél a vas legfontosabb ötvözete, fő ötvözője a szén, amiből legfeljebb 2,11 tömegszázalékot tartalmaz. Ez az acél egyik definíciója. A másik definíció szerint az acél olyan vasalapú ötvözet, amelyet képlékeny alakítással lehet megmunkálni (kovácsolni, hengerelni stb.). Ebben a megfogalmazásban nem kritérium a szén jelenléte, noha a szén a vas legáltalánosabb ötvözőanyaga. Ötvözőként sok más elem is használatos. A szén és más elemek növelik az acél szilárdságát, egyben csökkentik képlékenységét. Különböző fajta és mennyiségű ötvözőkkel az acél olyan tulajdonságait lehet megváltoztatni, mint a keménység, rugalmasság, hajlékonyság, szilárdság, hőállóság, savállóság, korróziómentesség. Előállítanak a különböző acélfajtákhoz hasonló olyan vasötvözeteket is, amelyekben a szenet más ötvözőanyagokkal helyettesítik, és a ha a szén jelen is van, nemkívánatos szennyeződésnek számít.

A vas 1538 °C-on, az acél – széntartalmától függően – ennél kisebb hőmérsékleten olvad. Ezeket a hőmérsékleteket – többé-kevésbé – már az ókori technológiai módszerekkel el lehetett érni, ezért a vasat legalább 6000 éve használják (a bronzkorszaktól kezdve).
Lemez hulladék

termekek/aluminium.jpgA vas-szén ötvözethez gyakran adnak más anyagokat abból a célból, hogy kívánt tulajdonságú acélfajtát nyerjenek. A vas a periódusos rendszer elemei közül nem ötvöződik a nemesgázokkal, a halogénekkel, az alkáli fémekkel és az alkáli földfémekkel, a kis forráspontú fémek közül a higannyal, kadmiummal, magnéziummal, valamint az ezüsttel. Olvadt vassal nehezen elegyíthető a bizmut és az ólom is, de 20%-nál kisebb cinktartalmú vasötvözet is nehezen készíthető. A maradék elemek közül mindössze 20–25-nek van gyakorlati jelentősége.

A leggyakrabban használt ötvözőelemek közül a nikkel és a mangán az acél szilárdságát növeli, az ausztenitet kémiailag stabilabbá teszi, keménységét és olvadáspontját növeli, és ezzel a szilárdsága magasabb hőmérsékleten javul (hőálló acél). A vanádium ugyancsak növeli a keménységet és a kifáradással szembeni ellenállást. Nagy mennyiségű króm és nikkel az acélt rozsdamentessé (alacsony hőmérsékleten korrózióállóvá), savállóvá teszi. A hőálló acélok nagy hőmérsékleten is kevéssé oxidálódnak, amit króm, alumínium és szilícium ötvözésével érnek el. Az ilyen acélok felületén hibátlan rácsú, tömör spinell-réteg képződik (például FeCr2O4 alakjában). A volfrám a cementit alakulására van hatással, ötvözése esetén a martenzitté alakulás kisebb edzési sebesség mellett is végbemegy, ezek a gyorsacélok, melyeket nagy teljesítményű forgácsolószerszámokhoz használnak. A nitrogén, a kén és a foszfor az acélt törékennyé teszi, ezért ezeket a szennyezőket általában igyekeznek eltávolítani az acélgyártás folyamán.

Hőkezelés

A hőkezelés célja a fémek, ötvözetek bizonyos alaptulajdonságainak, többnyire mechanikai tulajdonságainak módosítása (keménység, szívósság stb.). A hőkezelés alapformulája szerint a fémet felmelegítik adott hőmérsékletre, ott hőntartják, majd meghatározott sebességgel lehűtik. Hőkezelés során a fém mindig szilárd halmazállapotú, az eljárás során összetétele nem változik meg, legfeljebb a felszíni rétegek kissé (van olyan hőkezelés is, amelynek a célja éppen a felületi kéreg összetételének módosítása).

A hőkezelés elemi műveletei az izzítás, az edzés és a megeresztés. Az izzítás az utána következő lehűtés sebessége szerint lehet lágyító vagy normalizáló. Az összetettebb hőkezelési eljárások ezekből az elemi műveletekből állnak.

Az acélok hőkezelési eljárásait az elérhető tulajdonságváltozások szerint lehet csoportosítani. Eszerint van:

  • lágyító,
  • keménységnövelő,
  • szívósságot fokozó és
  • felületi keménységet növelő hőkezelés.